Korallbokor

Narancsvörös bogyóival hívja fel magára a figyelmet a korallbokor, és könnyű nevelhetősége miatt méltán vált kedvelt cserepes dísznövénynyé.




A korallbokor (Solanum pseudocapsicum, S. capsicastrum) Közép-Amerika trópusi vidékeiről származik, és melegigényére utal latin neve is (solanus = naptól eredő). Valójában alacsony növekedésű félcserjéről van szó, amelyet nem apró fehér virágaiért vagy lándzsa alakú leveleiért ültetnek, hanem díszes, korallpiros bogyósterméseiért. A sokmagvú bogyók mérgezőek!

A tavasszal nyíló virágokból kezdetben zöld bogyók fejlődnek, amelyek a nyári hónapokban előbb sárgára, majd ősszel narancsvörösre színeződnek.

Általában magvetéssel szaporítják. A kertészetekben januárban, üvegházban vetik el, és júniusban, már színesedő bogyókkal kerül a piacra.

A házi magvetést is korán kell kezdeni, általában akkor, amikor a paradicsomot vetjük. A magokat könnyű, laza föld felületére vessük, és szitáljunk rá pár milliméternyi földet. Csíráztassuk világos, meleg helyen. A palántákat ritkítsuk, majd ültessük át többször, mielőtt végleges cserepükbe kerülnek. Ez fontos a növények fejlődése szempontjából. Minden alkalommal, amikor átültetjük a növényt, használjunk egyre dúsabb földet. Keverjünk hozzá középkötött, kissé agyagos földet, valamennyi folyami homokot és érett marhatrágyát. Egy cserépbe 2-3 tövet ültessünk, hogy dús összhatást keltsen a bokor.

A cseperedő korallbokrot kezdetben neveljük meleg helyen, később tegyük világos, szellős, de hűvösebb helyre. Május végétől kikerülhet a teraszra vagy a kertbe is, de fokozatosan szoktassuk hozzá a napfényhez úgy, hogy kezdetben ritka lombú fa alá tesszük a cserepes növényt. A növekedési periódus teljes időtartama alatt sok vizet igényel, de ne öntözzük túl, mert különben elrothad a szár. Elegendő hetenként egyszer alaposan vízzel átitatni a földlabdát. Tápanyag-utánpótlásról is folyamatosan gondoskodni kell. Keverjünk minden második-harmadik öntözővízbe tápoldatot!

A zsenge hajtásokon és leveleken gyakran megtelepednek a kártevők. Elsősorban az üvegházi molytetű és a gyapjastetű támadja meg. Ellenük vegyszerek nélkül is védekezhetünk mosószappanos lemosással. Reszeljünk annyi mosószappant, hogy vízben oldva középsűrű, síkos folyadékot kapjunk. Ecsettel vagy vattapamaccsal kenjük át az egész növényt, és ne feledkezzünk meg a levélfonákokról sem! Hagyjuk egy-két órán át állni, majd bő vízsugár (zuhanyrózsa) alatt mossuk le a szappanos oldatot! Ügyeljünk arra, hogy szappanos lé ne jusson a cserép földjére. Addig ismételjük ezt a tisztító eljárást, míg a kártevők végleg eltűnnek. Ez a védekezési mód egyéb szobanövényeink esetében is hatásos!