„Az emberek megmossák az arcukat, kezüket, de vajon hányan
vannak azok, akik mindennap megmossák a lelküket is?”
„A földi boldogság első feltétele az akarat dolgoztatása egy cél felé,
kitérés nélkül, lanyhulás nélkül. Mert a boldogság egyik neme: a jól
végzett munka látása, a siker érzése. A munka mutatja meg: mi az értéke
az embernek.”
„Minden láng fölfelé lobog.
Az emberi lélek is láng.”
„Életünk téves felfogása abból ered, hogy egynek véljük ezt a két
fogalmat: ember és emberi test.”
„Okos ember-e az, aki a saját fejére rak tüzet?
A haragvó ember ezt cselekszi.”
„Az ember bőrbe kötött lélek.”
„A legfelső fokra ezen a földön akkor jutunk, mikor különvalónak érezzük
magunkat testünktől. A tökéletlen ember egy a testével, a teste ő. A
tökéletes csak úgy néz a testére, mint a ruhájára.”
„Csak nyugodt lelkű ember lehet boldog. Akinek a homlokán nincsenek soha
fellegek. Akinek a lelkében nincs soha iszap, se ő nem sároz, se őt nem
sározhatják be. Minden gondolata egyenes, becsületes.”
„A könyvre adott pénz látszólag eldobott pénz.
Mint a vetőmag.”
„Mikor valamit megköszöntök, szavatok legyen dúsan aranyozott. Mikor
elégedetlenséget fejeztek ki – ha nem használhattok vele sem ügynek, sem
embernek -, akkor csak magatokban beszéljetek.”
„Agyagedénybe zárt isten-sugár az ember.”
„Amiben a lelketek nyer, az az igazi nyereség.”
„Legnagyobb ellenségünk a harag. De nem az, amelyik másoknak a szívéből
ront reánk. Az ellen védekezhetünk. Hanem a magunk haragja.”
„Én lélek vagyok. A testem meg hús. Én vagyok a kocsis, a testem a
kocsi.”
„A lelki ember lát célt, s tudja, hogy a gödör nem az ő végét jelenti,
hanem csak a testéét.
Mert a világ nem ez a Föld, az élet nem csupán a test élete.
Ennek a megértése az a híd, amelyen át a helyes útra juthatunk.”
„Bármily titokban cselekszel is rosszat, sötét árnyéka felkél és kísér
és szenvedéssel fizet hétszeresen és hetvenhétszeresen.
S bármily titokban cselekszel is jót, virága évek múlva is fejedre
hulldogál.”
„Ha valamin mérgelődsz, bánkódsz, sírsz, egy
hónap múlva nem úgy fogsz rajta mérgelődni, bánkódni és sírni. Hát még
egy év múlva!
Haj, de bölcs ember volna, aki mindent olyan szemmel tudna nézni,
ahogyan egy év múlva látja!”
„Bármid van, amire azt mondod, enyém, ne feledd hozzágondolni: kölcsön
kaptam.
Mert mindenedet az élettől kaptad, s mindenedet vissza is kell adnod.”
„Okos ember, ha beszél, mindig másnak beszél. Az ostoba mindig magának
beszél, mikor másnak beszél is.”
„Mi az ember?
Mozgó ház, amelybe égi lakó van beleláncolva.”
„Ha a tökéletesedés útját lépcsősnek képzeljük el, az egyik lépcsőre (az
alső lépcsőnél már feljebb) ez van írva:
- Nem mondok rosszat senkiről.
A következő lépcsőre:
- Nem is gondolok.”
„A legnagyobb utazást az cselekedte a földön, aki legmesszebb bírt
távozni a saját állatiságától.”
„Valaki azt mondja:
- Az élet célja rejtve van előttem.
Válasz:
- Az utat azonban láthatod. Ha azon az úton haladsz, amelyen a náladnál
tökéletesebb emberek nyomai látszanak, mindig nyugodtan gondolhatsz az
utad végére.”
„Világunk életének egyik fő csodája a lelki tökéletesség felé való
szakadatlan, soha vissza nem csuszamodó haladás.”
„A rút képzetek az ember lelki háztartásának a szemétdombja. Minek
forgatni?”
„A gyűlölet fegyvert és mérget hord magával, s ördögi pofát. Ne találjon
szállást soha tinálatok.”
„Minden, amit szépnek látok, növeli lelkem világosságát. Erősebb, jobb,
istenibb vagyok tőle.
Minden, amit gyűlölök és mégis foglalkozom vele, csökkenti lelkem erejét
és világosságát.
A gyűlölet felhőként vonul át az emberi lelken, s nagysága és vastagsága
arányában fedi el a napot.”
„A pénz okos embernek: zsebben ülő szolga.
Az oktalan embernek: zsebben ülő úr.”
„Az élet útja látható renddel készített út. Nap, hold, csillag világít
reá. A mellékén virág terem és kenyér. Öntözik égi felhők, s mártírok
vére.
Az ilyen út nem lehet azért készített, hogy a végén egy gödörbe
jussunk.”
„Micsoda ócska szó ez: halandó? Az ember nem halandó. Csak a teste
halandó.”
„A hős érzi, hogy élete örökkévaló.”
„Mi a halál?
Az angyal fölébred abból az álmából, hogy állat volt.”
„Ha az ember: kicsiben a világmindenség, akkor a világmindenség: az
ember nagyban. A test a matéria, a lélek az Isten. A csillagok a
világmindenség sejtjei.
- De mi akkor az ember?
- Az, ami a harmatcsepp: távolra jutott kerek egész részecskéje a
tengernek.”
„A rosszkedvű ember megmérgezi a levegőt jelenlétével. Fuss tőle. S
minden olyan helyről, ahol rosszkedvűek élnek.
Minek lakjunk siralomházban, ha nem vagyunk elítéltek?”
„A boldogtalanság felé azok haladnak legbizonyosabb úton, akik a
boldogságot hajhásszák.”
„Minden embernek két oldala van: egyik fehér, másik fekete.
Soha ne beszéljetek senkinek a feketéjéről.”
„A világon nagy vasútállomások vannak, de a legnagyobbra akkor érkezünk,
mikor ebben a szóban: Én – először értjük a lelket.
Innentől fogva bent vagyunk az értelem országában. Nincs többé
vicinális, nincs többé kanyarodó! Haladunk kisebb-nagyobb állomásokon át
a világközpont felé, amelynek neve:
- Tökéletesség.”
„Aki teljes életében testi gondolatokkal foglalkozott, nem értheti meg a
lelki emberek életlátását. Hasonlít a kútcsináló paraszthoz, aki sose
látott artézi kutat, s így beszél:
- Nem lehet igaz! Mert én már háromszáz kutat ástam, de egyből se fakadt
meleg víz.
Mélyre kell fúrni a gondolkodásban, akkor találjuk meg az élet vizét.”
„A földi élet rövid kiutazás az örökkévalóság országából. Csak a
szükségeset hoztuk magunkkal: az egyéniséget, hajlamokat, erőket,
képességeket, s lelki iránytűt, amely ezt a két fő irányt mutatja: jó és
rossz.”
„Ha házunk meggyullad, kiragadjuk belőle gyöngyünket, aranyunkat. A
többi holmi úgyis csak limlom.
Ha testünk meghal, a lélek magával viszi a legértékesebb szerzeményeit
az új testbe.”
„A vallásalapítók mind lelki emberek voltak. Kiváló szellemek, akiket
vagy az Ég küldött közénk, vagy maguk vállalkoztak szeretetből arra,
hogy testet öltsenek. Mindegyik a maga korához és maga nemzetéhez
alkalmazta a tanítását, de mindegyik a legnagyobb igazságokat tette a
tanítása magvának. Tanításuk alapja azonos, csak egyik a másikat
kibővíti.”
„Senki se szenved ártatlanul. A csecsemő se.
Éppen az ártatlannak látszó szenvedés bizonyítja, hogy életünk a földön
egy előbbi életnek a következménye.”
„Ha a lelket meg a testet úgy különváltan lehetne
szemlélni, mint a bort meg a seprőjét, minden szenvedés után látnánk,
hogyan tisztultunk, erősödtünk és különödtünk.”
„Halastóba az okos haltenyésztő csukát is bocsát. A halak a zaklatás
következtében fürgékké, erősekké fejlődnek.
Vajon a földi bajok rajtunk nem ilyen csukák-e?”
„Ha elképzelünk egy halhatatlan hajóskapitányt, megértjük, hogy a hajó
elsüllyedhet, de a kapitány mindig megmenekül s megint új hajót
kormányoz.
A lélek a testnek ura és kormányzója.”
Kommentáld!