ISTENTISZTELET 2010. 03.07. WINDSOR, FREE MAGYAR REFORMED CHURCH

Lectio: Lukács 14:25-35, Textus: Lukács 14:35 Akinek van füle a hallásra hallja!

Egy történet mondok el ma Kedves testvérek egy hegymászóról, aki szeretett volna feljutni a legmagasabb hegycsúcsra. Erre a nagy útra sok évi felkészülés után indult el. De mivel a 

dicsőséget saját magának akarta, úgy döntött, hogy  egyedül mászik fel a csúcsra.

Elindult felfelé. Telt az idő és késő este  lett. Ahelyett hogy éjjeli sátrát elkészítette volna, folytatta a mászást, mindaddig, hogy  besötétedett. Sűrű éjszaka terült a hegytetőre. Az ember  körül minden fekete volt. A csillagokat és  a Holdat nehéz felhők takarták be és semmi sem látszott. És ahogy így mászott felfelé, éppen egy pár lépésre a csúcstól, megcsúszott és nagy gyorsasággal esni kezdett. Csak fekete pontokat látott és érezte a nagy erőt, ami borzasztóan húzta lefelé. Ezekben a félelmetes percekben életének minden szép és csúnya pillanatai lejátszódtak a szeme előtt A teste a levegőben megrándult ...A derekára kötött kötél megtartotta.

Abban a pillanatban csak azt  tudta kiáltani: Istenem segíts! Elgondolkodva azon, hogy milyen közel van a halálhoz,  hirtelen megérezte, hogy milyen erősen húzza az a kötél amivel meg volt kötve.

Az  égből váratlanul egy mély hang hallatszott: «Mit akarsz hogy tegyek?»  

Ments  meg, Istenem! “Ez a hang megint megkérdezte: Tényleg hiszed, hogy megmenthetlek?”  

Persze,  hogy hiszem! AKKOR  VÁGD EL A KÖTELET AMIVEL MEG VAGY  KÖTVE...  

Egy pillanatra csend lett. Az ember úgy döntött, hogy teljes erejével kapaszkodik a kötelébe A mentőcsapat meséli, hogyan találták meg másnap az elhunyt és megfagyott hegymászót.  A teste lógott a kötélen, amihez oly  görcsösen ragaszkodott. 

CSAK  HÁROM MÉTERRE A FÖLDTŐL...

Az Isten mond valamit, és mi nem hisszük el. Azt kérjük, mentsen meg, és amikor azt mondja: vágd el a kötelet, amin lógsz, akkor nem vágjuk el, inkább meghalunk. Félelmetes!

Ez a történet a felesleges halálról szól, arról, hogy az én gondolkozásom a több, vagy a hit a több? Ő esetleg többet tud, hogy én három méterrel vagyok a föld felett, és ha elvágom, megmaradok. Én vajon mit tettem volna az ő helyébe? Olvassuk a Bibliát, ma is olvastuk.

A bibliai történetben Jézus szól az emberekhez. Néha képtelennek tűnő, megbotránkoztató dolgokat. Próbálta őket rávenni, hogy ne függjenek semmitől, vágják el a kötelüket, amiken függnek, de ezt nem mindenkinek sikerült megtenni. Nagyon nehéz és nagyon kemény ez a lecke.

Az egyik ilyen kötél, amin függünk, család, amit nehezen vág el az ember. De a családi kötelékeknek sohasem engedhető meg, hogy egy tanítványt letérítsenek az Úr iránti teljes engedelmesség ösvényéről. Az Ő tanítványai mind otthagyták a családjaikat. Példát adtak. Meg lehet tenni. De itt is csoda történt. Mert, amikor el merték veszíteni a családjukat, visszakapták azt. Jézus is átélte, Péter is és a többiek is. A Mennybemenetele után már ott van Édesanyja, Szűz Mária is, és Jézus testvérei is ott vannak a gyülekezetben. Elveszítette őket egy ideig, de aztán visszakapta őket. Megmaradtak a háttérben. Missziói útjukra már magukkal viszik keresztyén feleségüket is az apostolok. I. Kor 9:4. Azok is támogatták őket missziói munkájukban!

A Jézussal való kapcsolat megelőz minden kapcsolatot. Valószínű, hogy azok védelmében beszél itt Jézus, akik a családi elvárások ellenére is követték Őt, és sokan ebből azt a következtetést vonták le, biztosan azért, mert hogy gyűlölik családjukat. Igy akartak megszabadulni tőlük. Nem, nem erről van szó! De a Jézus iránti szeretetnek olyan nagynak kell lenni, hogy az el kell, hogy homályosítson minden más kapcsolatot, mert itt az Isten szólt és Ő mindennél előbbre való. Amikor nagy püspökünket kérdezték, ki az első neki, a felsége vagy az Isten? Azt felelte. A feleségem az első, de az Isten mindenek felett való! Nincs ellentmondás. Igen, Ő az első, mert ő a feleségem, de Isten a legfontosabb! Mindenek felett való, és ezt a feleségem is megérti!

Ám kiderül, az embernek sikerülhet másokat félreállítani, a családját, de magát nem! Saját lelkét is meg kell vetnie, magára is nemet kell mondani. Ahelyett, hogy én központúak lennénk, Krisztusközpontúaknak kell lennünk. Az önmegtagadást is gyakorolni kell! Ahogy Jób történetében van. Bőrt bőrért, de mindent odaad az ember a maga életéért, vagyont, családot, csak őt magát ne érje baj. De Jézus szerint önmagunkba sem lehet előle elmenekülni. Ezt az óembert meg kell gyűlölni, amelyik nem akar engedelmeskedni az Istennek. Félig meddig nem lehetek az Övé. Vagy teljesen, vagy sehogy. Ő sem félig meddig halt meg értem a Kereszten, hanem teljesen és egészen!

A harmadik ilyen dolog a kereszthordozás. Böjti időben vagyunk. Ez a legfontosabb mozzanat Jézus követésében. Hordani a keresztet. A legszebb úrvacsorai énekünk egyike ez: „Jer, lássuk az Úr keresztjét, melyet felvett érettünk, megszánván embernek vesztét, megfizete helyettünk.” Zinzendorf gróf Herrnhutban élt, oda telepített le cseh-morva huszita menekülteket, befogadván őket, nagyon rendes, türelmes, megértő, lelki ember volt. Egyszer látott egy festményt, a keresztrefeszítést ábrázolta és ez volt föléírva: Én ezt tettem érted! Alá pedig ez volt írva: Te mit teszel értem? Ez nagyon megrázta, megtért. Ha Jézusnak még az élete sem számított, akkor nekem nem kellene valamit csinálnom? Azontúl nem magának élt, hanem az Istennek. Ők készítették a Losungot, a napi beosztását az Igéknek. Minden napra egy szakasz az Ó és egy szakasz az Újszövetségből. Nagy imádkozók voltak és nagy, lelkes missziót folytattak.

Sok embert nem lehet megdöbbenteni semmivel, mindegy, hogy lát valamit, vagy nem lát. Ma már nemcsak festményeket lehet látni, filmek készülnek Jézus életéről, ma már jobban el tudjuk képzelni, hogy történt, és nem hatja meg őket ez sem.

A keresztfelvétel az Isten akaratának való engedelmességet jelenti, nem önkínzást, nem önsanyargatást, nem sajnálkozást. Azt jelenti, hogy aki azt akarja cselekedni, azt a világ keresztre fogja feszíteni! Nem fogja tűrni, hogy Jézus követő legyen! Óriási ellenállást fog kifejteni ellene. Megmozdul az Ördög és minden serege. Gúny, gyalázat, szégyen fogja érni! Mint annakidején Krisztust! A híres lengyel író, Henry Sienkiewicz megírta Péter apostol történetét a Quo Vadis Domine című regényében. Néró császár keresztyénüldözése idején Péter apostol elhatározza, hogy egy éjjel elmenekül Rómából, féltette az életét, nem akart mártír lenni, s a hajnali szürkületben látja Jézust vele szemben jönni. Megkérdezi tőle: Quo Vadis Domine? Hová mész Uram? Azt feleli neki Jézus: megyek újra meghalni a kereszten, mert te nem voltál hajlandó erre. Erre elszégyellte magát és megfordult, visszament, és engedte elfogatni magát, keresztre feszíteni magát, de az volt a kérése, hogy őt fejjel lefelé feszítsék keresztre, mert ő nem méltó arra, hogy úgy haljon meg, mint a Mestere. A keresztet felvenni még az apostol sem akarta. Akkor gondoljátok, hogy nekünk könnyű?

Miért mondott ilyeneket Jézus? Azért, mert nagy sokaság követte. A legtöbb embert ez fellelkesített volna, de Jézus szent dolognak tartotta az Isten követését, és nem akarta, hogy az Ő tanítványai szégyent valljanak, felsüljenek ezzel. A kíváncsi emberektől inkább meg akart szabadulni, Ő azokat kereste, akik hajlandók voltak érte odaadóan élni, sőt meghalni is, ha szükséges. Ezért most elkezdi megrostálni a tömeget, bemutatja nekik, milyen szigorú feltételei vannak az Ő követésének. Nem hiszi el az ember, ha az Istenre bízom magamat, jó lesz! Hármat már mondott, még három hangzik itt el!

A torony, a hadba indulás és a só képe! Eddig is nagyon megbotránkoztatta már az embereket, és nagyon-nagyon visszatartotta az Ő követésétől, de most sem mond kedvezőbb dolgokat. Tudod-e, hogy mibe fog kerülni a keresztyénséged?-kérdezi. Van-e elképzelésed? Ki tudod-e számítani? Van-e kalkulációd? Előbb vess számot, és azután vágj bele, mert hiába kezded el, ha nem tudod befejezni, ki fognak csúfolni, még a világ is lenézi a félbemaradt keresztyén életeket. Több az, mint amire magadtól képes vagy! Mert figyelnek ám az emberek! No, ez mire képes? Csak eddig volt keresztyén? Csak eddig szenteskedett? Ezután már nincsen Isten? Vagy nem kell? De nagy csalódás! Érdekből volt keresztyén? Ezt nem szabad. Jézus ezt nem engedi meg! Számolj, többe fog kerülni, mint gondolnád! Beleszámoltad a problémákat, bajokat és gondokat? Ugye, hogy nem? Az alapig el lehet jutni, de hogyan építed tovább az életedet? Jézus szerint, inkább kevesebben legyenek, de az minőség legyen. Olyanok, akikre lehet számítani, minden körülmények között. Péter nagycsütörtök este fogadkozik: Ha mindenki megtagad is téged én nem! Jézus szerint órák múlva még háromszor is. Csak meg kellett Pétert egy szolgálóleánynak kérdezni, ijeszteni, megszégyeníteni, és máris háromszor megtagadta. Ha nem imádkozott volna érte Jézus, elveszett volna, de igy megmaradt bukása ellenére is a tanítványi körben. Belátta: Uram, ez csak a Te segítségeddel megy! Ezzel mi is igy vagyunk. Ha nem imádkozna értünk, már mi sem lennénk itt.  Ezért vagyunk itt. Belátod te is?

A másik a háborús helyzet. Ha egy király tízezer katonával hadakozik egy másik király ellen, aki húszezer katonával jön ellene. Mit tegyen? Mi fog történni? Feláldozza katonáit, vagy megadja magát? Egyenlőtlen a küzdelem. Nem tudsz győzni, mondja Jézus. Le kell ülni, és tárgyalni kell. Én állok veled szemben! Vajon megengedheted-e magadnak, hogy visszautasítsd az én békefeltételeimet? Mert különben Isten ellen harcolónak találtatsz! Jobb megadni magad, megtérni és engedelmeskedni, mint tönkretenni magadat. Én elmondom neked a békefeltételeket. Ide van leírva az Evangéliumokban. Ne harcolj. Békülj meg az Istennel, ne tedd tönkre magad és családodat, egészségedet. Hány ember nem tartotta magát vissza? Engesztelhetetlen módon harcolt az Isten ellen. Rajta is vesztek.

Végül a só, a keresztyén ember képe. De ha feladja lényét, keresztyénségét, semmire sem jó.

A világ céljaira nem alkalmas, az Istent pedig már feladta. Ahhoz túl sokat tud, hogy bűnben éljen, és visszamenjen a világi hiábavalóságokba, de már nincs Ige, nincs Szentlélek, nincs kegyelem, ami megtartsa őt a keskeny ösvényen Krisztus mellett. Az ilyen ember a megvetés tárgya lesz. Kidobják. Ahogy Bódás János írta a versében: Rúd leszel, de zászlótlan, kalász leszel, de magtalan, cserép miben nincsen virág! Nem veszi hasznodat sem az ég, sem a világ.

Ezek nagyon kemény dolgok Kedves Testvérek. Kötelek, és nem merjük elvágni őket. Döntéseket kell hoznunk, három méterrel vagyunk a föld fölött, de sötét van, éjszaka van, mi ezt nem látjuk, nem tudjuk, hogy igy van, ezt csak hinni lehet. Amit az Isten mond, azt sem látjuk, nem tudjuk igazolni, ezt vagy elhisszük, vagy nem hisszük. De hogy ott fagyjunk meg három méterre a föld fölött, és ne legyen bátorságunk megtenni azt, amit az Isten mond. Hiába könyörögtünk, hogy mentsen meg bennünket, és amikor beszél hozzánk, nincs bátorságunk megtenni azt, amit mond, ez nem helyes.

Itt van a Biblia, kíváncsiak vagyunk, mit mond az Isten? Néha rettenetes dolgokat mond, de lehet, hogy nagyon jókat mond. Az élet szavát mondja. Nagyon nehéz meghozni a hitnek ezt a döntését. Legyen meg a te akaratod, te biztosan jobban tudod Uram, mi válik a javamra. Rád bízom magam Istenem, mert Te szeretsz engem. Minden ember élete egyéni élet. Minden embernek meg kell harcolni ezt. Mi segíthetünk tapasztalatainkkal, eddigi életünk harcaival, de senki helyett meg nem hozhatjuk ezt a döntést. Mindenkinek magának kell meglátnia, meg tudom-e cselekedni ezt vagy nem?

És imádkozzunk egymásért, hogy ne a bátortalanságnak, a félem lelkét, adja nekünk az Isten, hanem a józanságnak, az erőnek, és a szeretetnek a lelkét. Mert a félelem nem jó semmire, de a szeret, a józanság, az erő többre visz. Sok ember van bizonytalan helyzetben, bizonytalan jövő előtt, döntéseket kell hoznia ma is. És a döntéseket fel kell vállalni. A döntéseknek ára van. A döntéseknek következménye van. Súlyos ára van. Ugyan igy van ez a hitben is. De szélhámosok nem lehetünk, csak Krisztus követői. És abban gyönyörűség vár ránk, még akkor is, ha sokszor olyan nehéznek tűnik is ez. De legyen bátorságunk megtenni! Ámen.              Lizik Zoltán lp.